Beginning - 1. rész

1. fejezet - Beginning

1. rész - Ötletből terv

1.

Minden egyes nyárnak van egy története. Egy történet amit majd boldogan elmesélhetsz, vagy amit inkább megtartasz magadnak, mert az egész szünetet azzal töltötted, hogy a TV vagy a számítógép előtt etted a nutellát dugiban és mikor anyukád megtalált abban a sötétben és kupiban ami a szobádban volt elhúzta a függönyt, mire te vámpírokat megszégyenítő gyorsasággal ugrottál fel és szaladtál el az árnyékba. Na mármost én mindenképp az elsőbe tartozom, ugyanis még csak tegnap volt a bizonyítvány osztás, de már be van táblázva az egész nyaram. A barátaimmal, Petrával, Barbival, Louisszal, Liammel, Harryvel és Niallel Gyulára és környékére megyünk két hónapra. Igen tudom, mi, lányok kisebbségben vagyunk, de az osztályban rajtunk kívül három lány van, akikkel inkább ha lehet elkerüljük egymást. 
Na mármost felmerül az a kérdés, hogy elég nagyok vagyunk-e már egy ilyen nyaraláshoz. Mi megvagyunk bizonyosodva, hogy igen, na a szüleink már nem annyira. Ez az egész úgy kezdődött, hogy természetesen Louisnak jutott ez az eszébe március elején.
Éppen tanszobán ültünk a könyvtárban és a házinkat írtuk csendben (!!), mivel Horváth tanárnő (a könyvtáros) elég zsémbes tud lenni, ha hangoskodunk, amivel igazából nem lenne nagy baj, szokás szerint nem érdekel senkit, de mikor föláll és szól az igazgató helyettesnek na akkor már mindenki behúzza fülét-farkát. 
Szóval mindenki irkált, mikor hallottam, hogy valaki a hátam mögül pisszeg, majd csatlakozott hozzá egy gyűrött papír labda ami egyenesen a fejemet találta el. 
- Mi van már? -fordultam hátra mérgesen Louishoz. Ugyan ki más lenne? 
- Menjünk el Gyulára -jelentette ki suttogva. Összeráncolt homlokkal néztem rá, hogy miről is beszél. 
- Micsoda? -értetlenkedtem. Ilyen nem volt a háziban. 
- Menjünk el Gyulára nyáron. Szóljunk Harrynek is, hogy húzza haza a seggét és a csapattal elmennénk. 
- Te hülye vagy -ráztam a fejem és visszafordultam. Erre megint hozzám dobott valamit, csak ezúttal egy ceruzát.
- Nem, most nem hülyéskedek. Gondolj bele, heten egy kisbusszal elindulunk, foglalunk egy apartmant, kaját majd szerzünk magunknak valahonnan, legrosszabb esetben vadászunk, elmegyünk strandra, fürdünk a tóban, kirándulunk, szuper lesz! -álmodozott és látszott az arcán ahogy elképzeli maga előtt. Nagyon beleélte magát, kicsit túlságosan is, mert a következő pillanatban egy hangos rikoltás ébresztette fel álomvilágából. 
- Tomlinson és Lawson! Az igazgatóban tágasabb! -szólt ránk Horváth tanárnő. Mielőtt gyorsan visszafordultam volna, összehúzott szemekkel néztem Louisra. A hülyeségeivel rángat a rosszba. Na jó, azért engem sem kell félteni, azt mondják Louis elveszett testvére vagyok.
- Semmi baj tanárnő, tudja, sok jó ember kis helyen is elfér -felelte mosolyogva, mintha éppen azt mondaná "ma nagyon csodásan néz ki". Ennek tényleg elment az esze. Miért nem tudja befogni a száját? Horváth amúgy is nagyon be van rá rágva, pontosan az ilyen beszólásai miatt. De nem, még tesz rá egy lapáttal. 
Természetesen elkezdett üvöltözni Louisszal, de mind tudtuk, hogy miután elfogy a levegője, nem ússza meg ennyivel szól az igazgatóhelyettesnek. Mikor kiment az ajtón, Louis felpattant és beledobálta a cuccait a táskájába. 
- Hova mész? -kérdezte mellőlem Barbi. 
- Eltűnök mielőtt visszajönnek, tessék itt van ezt adjátok majd oda a banyáknak. -nyújtotta át nekem a füzetét - Ja és majd találkozzunk nálunk a garázsban, suli után,  megbeszéljük ezt a nyár témát -nézett rám, majd egyenként Petrára, Barbira, Liamre és Niallre. Bólintottam, de a többiek kérdőn néztek felváltva rám és Louisra. Majd intve kiszaladt a könyvtárból. Miután gyorsan feleltem a "mi van?" kérdésekre, megnéztem mit is nyomott a kezembe, amit majd oda kell adnunk.  

Kedves Tanárnő!

Louist március 2-án, ma 15:15-kor elszeretném kérni tanszobáról.

Köszönettel: és egy firka, ami nagyon hasonlított Louis anyukájának aláírására

2.

Ahogy megbeszéltük, iskola után egyből átmentünk mind Louishoz. Hatalmas garázsuk van, amit még 2 éve mi rendeztünk be törzshelyünké - természetesen a szülei jóváhagyásával. Itt szoktunk lenni szinte mindig, így kérdés se volt, hogy most hol találkozunk. Mielőtt bármit is elkezdtünk volna tervezni el kellett mesélnünk, hogy mi volt miután elment. 

- Elfogadták a papírod, amit nyilván te írtál, de voltam olyan jó fej, hogy írtam anyukádnak, amit jól tettem, mert miután elolvasták az volt az első, hogy megkérdezték tőle igaz-e. Szóval megúsztad. De anyud azt üzeni, ahogy hazajön szétrúgja a segged -mondtam el egy szuszra. 

- Király vagy, köszönöm!

Ezután felvázolta az ötletét a többieknek és nekem is egy kicsit bővebben. - Tehát, ügye terveztük, hogy el kellene mennünk valahova a nyáron, hosszabb időre, kicsit kiszakadni a hétköznapokból. És a háziban igenis volt ilyen kedves Liliána - nézett rám győztes mosollyal - amikor volt az a "Gyula kutyái" feladat. Erről jutott eszembe, hogy Harry egyszer már volt ott és mutatott képeket. Még rég. Na és mi lenne ha oda mennénk? A szüleink állandóan azt papolják, hogy csináljunk valamit a nyáron az xboxozáson kívül. Na most megkapják. Bumm! - tapsolt egyet buzdításként, de láthatóan nem az elvárt hatást kapta. 

- Aha, és ezt ki fogja megszervezni, fizetni és, hogy kerülünk majd oda? -számolta az ujján Liam a teendőket és összeráncolt szemöldökkel nézett Louisra. Mi csak helyeslően bólogattunk.

- Ne legyetek már olyan, mint az anyám. Majd én megszervezem, pénzt kérünk az ősöktől és a zsebpénzünket is bedobhatnánk, plusz van három és fél hónapunk, hogy szórólapozgatással és bébiszitterkedéssel keressünk még valamennyit. Ha ez sem lenne elég, amit kétlek, megkérjük Harryt hozza el Michael Jackson csillagát és eladjuk. -magyarázta el, mire a végén mind felnevettünk. Majd hagyta, hogy kicsit gondolkozzunk. - Nektek csak támogatnotok kell. Na? Mit szóltok?
Mind összenéztünk. 

- Nézzük meg végülis, már-már felnőttek vagyunk, ez egy kis önállóságra is tanítana, aminek a szülők is örülnének. Elég talpraesettek vagyunk ahhoz, hogy mi is megszervezzünk egy ilyet -szólt mindenki helyett Niall és felállt. Odagyűltünk a számítógép elé és eldöntöttük, nem is lehet ez a Gyula olyan rossz. Sőt... Mindenesetre aludtunk rá egy napot, másnap már mindenki beleegyezett, de sajnos csak akkor jött a nehezebb része. A szülők. Ahogy azt sejtettük elsőre rávágták, hogy hallani sem akarnak róla.

- Kizárt. Bármi történik veletek, nem tudunk egyből ott teremni és segíteni. Akármennyire is vagytok 17-18 évesek, az nem jelenti azt, hogy felnőttként is tudtok viselkedni! Hogyha valamiféle reményt látnánk, hogy nyugodtan engedhetnénk el titeket akkor most nem vitatkoznánk -nyilatkozták Liam szülei. 

- Örülök, hogy megakarjátok mutatni és ami azt illeti én fiatalabb voltam amikor már elmehettem anyuék nélkül messzebbre, de ki fog vigyázni a húgodra, amikor én dolgozok? Bármikor átjöhetnek a barátaid és elmehettek "bandázni" a kerületben egy napnál nem tovább. -mondta Petra anyukája. 

- Amikor megkérlek, hogy menj el bevásárolni, mindig azt mondod, hogy még gyerek vagy - pedig már jócskán elmúltál tizenhét - , te nem tudsz egyedül vásárolni inkább nézed tovább a hülye sorozatod, most meg azzal állsz elő, hogy majdnem két hónapra elakarsz menni Gyulára? Hát nem. Majd, ha bebizonyítod, hogy felelősségteljes vagy! Ennek nem akkor kell kiderülnie amikor már ott vagytok -rázták a fejüket Louis szülei. 

- Szó sem lehet róla, Liliána! Júniusban lesz a tizennyolcadik születésnapod, milyen szülők lennénk, szeretnénk ott lenni veled azon a napon! Amúgy sem tetszik ez a megszervezetlenség. Hol fogtok lakni? Egy olyan hotelt ahol maradéknál többet adnak nem tudtok kifizetni egész nyárra. -hurrogtak le anyuék. Azonban mikor meglátták a csalódott arcom összenéztek és mintha egy kicsit megenyhültek volna. - Na jó. Egyezzünk meg abban, hogy ha tudtok nekünk kézzelfogható terveket mutatni beszélhetünk róla.

- Hát nem repesek az ötletér. Attól, hogy a legtöbbetek már betöltötte a tizennyolcat az nem jelenti, hogy meg is érettetek a felnőtt életre. - mondta Niall anyukája.

Barbi szülei azonban nyitottabbak voltak:

- Két hónap elég sok, de biztos jó buli lenne nektek. Ha elintéztek mindent, akkor felőlünk menjetek. 

Vegyes érzelmekkel találkoztunk másnap a garázsban. Kicsit azért igazuk volt, meg persze szülők. Féltenek minket. De hogy mutassuk meg, hogy igenis érettek vagyunk már ha esélyt sem adnak rá? Mindenesetre nem szabad abbahagyni, ha már kitaláltunk valamit, biztos vagyok benne, hogy engedékenyebbek lesznek. 

- Valaki szólt amúgy Harrynek? -kérdezte Barbi mellékesen. 

- Én -jelentkezett Louis.

- Meg én is -szólt Niall - Ő benne van, a szüleit még nem tudom, nem beszéltünk róla. 

- Nekem sem mondta -rázta meg a fejét lebiggyesztett szájjal Lou. Liam elővette a telefonját és köré ülve ráírtunk. 

Liam üzenete: Szia, Harry! Lenne egy olyan kérdésünk, hogy a te szüleid azért nem engednek el mert még felelőtlenek vagyunk vagy mert három hónap túl sok és messze van, esetleg mindhárom? 

Harry üzenete: Szia, az én szüleim örülnének neki, ha találkoznék veletek és az sem zavarja őket ha nem látnak szemtől szemben egész nyáron, ha nekem az úgy jó.

Liam üzenete: Végülis te sokat utazol, velünk még mindig úgy bánnak, mint a gyerekekkel. 

Harry üzenete: Csak nem akarják, hogy otthagyjátok őket. Tavaly az én anyum is nehezen viselte, hogy már törvényesen is azt csinálok amit akarok, de ettől még az ő gyereke maradok és ugyan úgy fog anyáskodni mint eddig. Ez ilyen. Szerintem ezt kellene megértetnetek velük. 
Liam üzenete: Basszus, hogy neked milyen igazad van. Mindenesetre még próbálkozunk, egyszer úgy is megengedik. 

- Louis akkor szerintem el kellene kezdened telefonálgatni - emlékeztette Petra - Addig mi a szórólapozás után keresgélnénk.
- Jó, majd később - legyintett tovább nyomkodva a játékot amivel éppen játszott.
- Most mi bajod van? - dobott hozzá egy párnát Barbi.
- Semmi, mi lenne? - kérdezte unottan.
- Hát az, hogy azt mondtad, hogy MAJD. Ilyet te nem szoktál. Mi a baj?
- Az, hogy ez tényleg hülye ötlet volt. Az ilyet nem ilyenkor kell kitalálni, nagy esély van rá, hogy hely se lesz sehol a környéken. Gyula és a gyulai vár egyre híresebb, főleg, hogy most megnyitották az Almásy kastélyt még többen mennek oda. Az Erkel hotel már most tele van és ha hely is lenne se tudnánk összeszedni annyi pénzt. Nem is tudom, hogy ott lehet-e maradni ilyen sokáig. Ugyanígy a többi. Egy apartman jó lenne, de fogalmam sincs, hogy egy ilyet, hogy kell megszervezni. Sajnálom srácok.

- Na azt már nem!Te Louis Tomlinson vagy, akinek ha azt mondják nem fog sikerülni, már csak azért is megcsinálja, hogy körbe röhöghesse azokat akik nem hittek benne. Ez esetben saját magadat. És itt vagyunk mi is. Segítünk amiben tudunk! Egy kis munka, pár telefonhívás és megvagyunk! És ha most nem kelsz fel arról a hülye kanapéról és nem kezd el csillogni a szemed, mert megint elkezdhetsz intézkedni akkor én rángatlak ahhoz a hülye telefonhoz! -kelt ki magából Petra. Petra mindig megmondja a magáét, nem szívbajos. Louisnak meg pont az kell, hogy valaki jól lekiabálja a fejét, mert máshogy szép szóval nem hat rá semmi. Sajnos, erről az anyja is tudna mesélni.:D Minden szava olyan szemtelenül igaz volt, hogy tátva maradt a szánk. Még Louis is megmerevedett és az előbbi "világfájdalmas" arca is eltűnt. Ő az az ember aki nem szereti, ha megmondják mit csináljon, de ha mégis rászánja magát sosem hagyja szó nélkül. Ahhoz képest most úgy pattant fel és ült a számítógép elé telefonnal a kezében mint a kis angyal.
- Srácok üzenjétek meg Harrynek, hogy rajta vagyunk az ügyön, aztán hazamehettek majd írok mindenkinek, hogy mire jutottam, azt hiszem ma nem alszok. Ja és megköszönném, ha holnap reggel valaki beugorna értem és elrugdosna a suliig. -hadarta gyorsan miközben már tárcsázott valakit. Mind elnevettük magunkat és boldogan nyugtáztuk, hogy igen, visszatért a régi Louis.

Attól a délutántól kezdve, szinte minden szabadidőnket szórólapozással töltöttük, amellett pedig ismerősök gyerekeire vigyáztunk, mikor azoknak más dolguk akadt. Ezzel össze is jött egy kis összeg. Természetesen mikor Louis felkutatta régen nem látott rokonait, a szülők már nem küldtek el egyből mikor szóba hoztuk a dolgot. Június elején már teljesen kirajzolódott a terv:

• Louis anyukájának a harmadik testvérének (akivel nem tartják a kapcsolatot) van egy nyaralója Gyulán, ahol lakhatunk nyár végéig. Nem mondom, hogy könnyű volt rá venni, hogy adja oda nekünk, legyen elég annyi, hogy két hónapnyi barack lekvárral tartozunk. 
• Harry unokatestvérének (aki szintén itt tartózkodik) van egy kisbusza amit szívesen odaad nekünk. (Szerencsére Louis-nak van engedélye a vezetéséhez.)
• És mikor az ősök megelégedtek velünk bele adtak valamennyit a közösbe, strandolásra, szórakozásra. Tehát nem fogunk szűkölködni és az étel is megvan. 
• Petra anyukája valahogy elintézte, hogy valaki vigyázzon a kisebbik lányra, bár szerintem csak nem akarta, hogy egyedül pont Petra ne menjen a csapatból. Az én szüleim születésnapi ajándékként engedtek el, Louis anyukájának meg megígértem, hogy én meg a lányok majd gondoskodunk a bevásárlásról. És a többi anyuka és apuka is megváltoztatta a véleményét a "teljesen felelőtlenek vagytok"-ról a "tudtok ti ha akartok"-ra. 
• De azért, hogy nyugodtabbak legyenek, Louis anyukája megígértette a testvérén keresztül a szomszéddal, hogy néha figyeljenek oda ránk. Szerencsére tök jó fejek voltak, nekik is van egy lányuk, tehát nem csapta le egyből a telefont mikor felhívták. 

Beginning - 2. rész

1. fejezet - Beginning

2. rész - Indulás

Még egyszer átgondoltam, hogy biztosan mindent bepakoltam-e, vagy ötször végignéztem a házat, mikor egy kisbusz állt meg a ház előtt. Elmosolyodtam és a telefonomat a zsebembe csúsztatva szaladtam ki. Louis pattant ki a kormány mögül egy hatalmas vigyorral. Két puszival köszöntöttük egymást.

- Jó reggelt törpe -kócolta össze a hajamat.

- Neked is jó reggelt, látom fülig ér a szád, hogy végre eljött ez a nap is -nevettem miközben oldalba böktem. 

- Ááá, dehogy -legyintett természetesen mosolyogva. - Na hol vannak a cuccaid? -kérdezte, mire a házra mutattam. Gyorsan beszaladtunk és kihoztuk a bőröndöm meg a másik sporttáskát, plusz a hátamra vettem a kis hátizsákom amibe az olyan dolgokat tettem amik esetleg kellhetnek út közben. 

Aggódtam, hogy esetleg sok cuccot hoztam, de megnyugtatott, hogy egyáltalán nem, ők is ennyit hoztak, és igazából fogalma sincs, hogy fog mind beférni a csomagtartóba. Amíg Louis rendezgette a csomagokat, megnéztem a buszt, mert be kell, hogy valljam, tényleg hangulatos, pedig nem nagyon érdekelnek az autók, elképzelni sem tudom, hogy a férfiak, hogy tudnak több órán át beszélni ezekről. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Niall jelent meg Liammel egyetemben.
- Szia Lili! -jött oda hozzám Liam.
- Sziasztok! -mosolyodtam el és nekik is adtam két-két puszit.
- Kérsz gumicukrot? -nyújtotta felém a zacskót köszönésképpen Niall.
- Nem kérek, köszönöm -nevettem el magam.
- Jól gondold meg, később nem ad azzal a kifogással, hogy "az előbb nem kértél, így jártál" -mondta kifigurázva Liam, miközben a szőkeség (aki előtte állt, így nem láthatta) a jobb kezét fel-le nyitogatta, akárcsak a madár csőre.
- Igen, csak az a különbség, hogy Lili szép és jó az illata, te meg ronda és büdös vagy, ezért ha ő kér akkor adok neki később is -vágott vissza fintorogva már csak azért is. Ezzel elkezdődött egy kisebb cicaharc, hogy ki a büdös és ki nem, amin én szintén csak jót szórakoztam. Remélem megértitek, ha azt mondom ezért is nem nézek TV-t.
- Állandóan zabálsz, látod, meg sem kérdezted, hogy kell-e valamit segíteni! -csapta tarkón Liam Niallt. 
- Áu! -simogatta meg a nyakát, majd egy nem túl kedves szóval illette Liamet - Kell valamit még segíteni? 
- Nem kell, köszönöm, Louis már  betette őket. 
- Készen vagyok, mehetünk? -bújt elő Louis és boldogan összecsapta a kezét. Bólintottunk és beszálltunk a buszba. Belülről is fantasztikusan nézett ki, a jobb oldalon kétszemélyes ülések voltak elhelyezve a balon pedig egy. Középen egy elég vékony folyosó terült el, hátul pedig az utolsó székeket kiszedték és asztalt tettek oda. Nekünk a csomagjaink voltak ott. 
Elhelyezkedtem az ablak mellett egy kétszemélyesen Niall mögött. Liam hátul turkált a táskájában a telefonja töltője után. Louis helyet foglalt a kormány mögött és elindultunk Barbiért. Mondhatom nem bízta a véletlenre, elég sok cuccot hozott, de legalább nála aztán van minden, ami kell majd. A nyárból már egy hónap el is telt. Mind sikeresen elvégeztük a tizediket. Mivel a Június fele a sulival telt el, úgy gondoltuk, hogy akkor inkább menjünk Július elején, és van időnk rendesen felkészülni. Viszont így augusztus végéig maradhatunk. 
- Na és most kihez megyünk? -kérdezte Barbi, miután helyet foglalt. 
- Most Petráért, és ha ő is meg van, akkor a reptérre Harryért, majd irány Gyula!  
- Uuuu tényleg Harry -csillant fel a szeme barátnőmnek. 
- Igen, már nagyon rég láttuk -helyeselek. Vajon mennyit változott? Nem szokott olyan sok képet kirakni a közösségi oldalakra, legalább is nem tudom, őszintén nem is nagyon néztem. Bár én ezt nem érzékelem azért így visszagondolva én is elég sokat változtam. Amikor utoljára láttam még fogszabályzóm volt, sőt még a hajam is olyan semmilyen volt és hát eléggé szerencsétlenül néztem ki. Mármint akkor elég gebe voltam, azóta többet eszem, sportolok is és már nem vagyok elől deszka hátul léc. Aminek örülök, így végre nagykorúként.